Az említett tanulmány megjelenésekor nagy publicitást kapott, ám módszertanát ennek ellenére mind a mai napig széles körben vitatják. A vizsgálat folyamán nem használtak ugyanis viszonyítási alapként kontrollcsoportot, így - többek között Colquhoun szerint - nem derül ki, nem csak placebohatást váltott-e ki a homeopátia. Milyen tények alapján tudják a diákok a tanulmányt elemezni? - merült fel az ügy kapcsán a kérdés a kutatókban. Tisztában vannak vajon vele, hogy ilyen módon a tanulmány nem fogadható el a gyógymód bizonyítékaként?

Isbell állítása szerint a tanulmányt épp annak viták övezte módszertana miatt választották ki a diákok számára. Így lehetőségük nyílik rá, hogy kielemezzék a kontrollcsoport hiányából fakadó hibákat, s megoldásokat találjanak például arra, hogyan lehetne egy ilyen típusú vizsgálatot hitelesebben lefolytatni. A Bristol kutatóinak munkája azonban a jelenleg is a betegek tapasztalatainak összegyűjtésén és kiértékelésén alapul. "Tény, hogy ez nem biztosít olyan pontosságot, amelyet az általános metodikák alkalmazása nyújthat, ám ugyanúgy hozzájárul a formálódó kép kialakulásához."

A tanulmány részletesen taglalja a homeopátia körül kialakult vitát, illetve arról számol be, hogy az előadók szerint miért képezheti a tárgy joggal a tudományos tanrend részét. Az alternatív gyógyászat művelőinek az úgynevezett kettős vak klinikai próbát - amelyben sem az orvos, sem a beteg nem tudhatja, hogy a beteg placebót, azaz "hatóanyag-utánzatot" kapott-e - az elérhető bizonyíték leghitelesebb formájaként kellene kezelniük. Hiszen például amikor "hagyományos" szakemberek döntenek egy hatóanyag biztonságos alkalmazásáról, hasonló tanulmányokra alapozzák választásukat.

Nagy-Britannián kívül a homeopátia tanítása szinte magától értetődőnek számít. "Határozottan hiszem, hogy a homeopátiát meg kellene becsülni a véletlenszerű, placebo-kontrollált klinikai kísérleti rendszerekben - állítja Ellen Hughes, aki a California Egyetemen (San Francisco) tart előadásokat orvostanhallgatóknak a kiegészítő terápiákról. Elismeri azonban, hogy az egyénre szabott kísérleti rendszerek kialakítása "kihívások elé állítja a szakembereket".

Ezt a hagyományos orvoslás hívei úgy fordítják le a maguk számára, hogy a homeopátia csupán egy ügyes szakember által előidézett erős placebohatás. Hiszen a kezelés csak abban az esetben működik, ha mind az orvos, mind a beteg hisz benne. A homeopaták ezzel szemben kitartanak amellett, hogy az alkalmazott gyógyszer hatása tőlük függetlenül érvényesül.

De vajon más országok esetén is jelentkezik a tudomány és az alternatív gyógyászat szembenállásának problémája? Nem igazán. Francia- és Németországban például a homeopátia viszonylag nagy népszerűségnek örvend, ám csupán kevés óraszámban tanítják azt az orvosi szakokon, s nem sorolják a tudományos témakörök közé - ezzel a kompromisszummal elégedettnek tűnnek mind az egyetemek, mind pedig a tudós társadalom.

Az elmúlt évtized során Nagy-Britanniában folyamatosan növekszik a BSc fokozatok száma az alternatív terápiás területeken. Ez főleg az "új" egyetemek esetében jellemző, ezek ugyanis a tudományos képzéssel szemben a szakmai gyakorlatot helyezik előtérbe.

A kritikusoknak van némi esélyük arra, hogy eltávolítsák a szóban forgó kurzusokat a tanrendből. A felsőoktatást képviselő egyetemek azonban ellenzik ezt. Képviselőik úgy látják, hogy a problémát nem vitatták meg kellőképpen, s a kurzusok kiiktatása szemben áll az egyetemek érdekeivel. A felsőoktatás minőségbiztosítási kirendeltsége szerint a tudományosság fogalma relatív, határai tisztázatlanok, s az egyetemeknek joguk van összeállítani saját tananyagaikat.

A Nature azt is megkérdezte a három felkeresett egyetemtől (Westminster, Central Lancashire és Salford), hogy vajon ők maguk indokoltnak tartják-e a BSc fokozatot homeopátiás szakjaik megjelölésére. A folyóirat munkatársai erre a kérdésükre azonban egyik intézménytől sem kaptak választ.