Néhány brit egyetemen szaktárgyként tanítják az alternatív gyógymódokat. De vajon kiállják-e ezek a tudományosság próbáját? A következőkben a Nature cikkét változtatás nélkül közöljük:

A homeopátiás szerek alkalmazása során magát a hatóanyagot olyan mértékben hígítják, hogy a gyógyszer gyakran annak egyetlen molekuláját sem tartalmazza. Hogy pontosan hogyan is működhet így a gyógymód, arra nemigen létezik meggyőző magyarázat, ezért a természettudósok egy része egyre elszántabban érvel amellett, hogy az ilyen szakok érdemtelenül előlegezik meg a tudományos hitelességet a homeopátiának és a gyógymódot gyakorló homeopatáknak.

A természettudósok többsége, illetve a nyugati típusú gyógyászat pártolói indokolatlannak érzik a homeopátia tudományos rangra emelését. Az elmúlt években rengeteg vizsgálatot végeztek a vita eldöntésére, de ezeknek csak kis hányada bizonyult eredményesnek. E kutatások fényében azonban a kritikusok döntő bizonyítékként hozzák fel a homeopátia hatékonysága ellen, hogy sok kezelés teljesen hatástalan volt, míg az egyik kiemelkedő tanulmányt (L. Linde et al. Lancet 350, 834-843; 1997) - amely a homeopátia létjogosultságát lett volna hivatott alátámasztani - annak vitatott módszertana miatt tartják elfogadhatatlan bizonyítéknak.

Mindezek miatt a bírálók kíváncsiak lennének a homeopátiás kurzusok tananyagára, ám törekvéseik, hogy azokat kiderítsék - elmondásuk szerint - ez idáig minden alkalommal kudarcba fulladtak. Ben Goldacre például, egy londoni orvos, újságíró és a homeopátia elszánt kritikusa arról számolt be, hogy az egyetemek visszautasították a tanórák végighallgatására vonatkozó kérelmeit. "Csak azt tudom elképzelni, hogy a bizonyítékokat szemezgetik az órákon. Ezt teljesen elfogadhatatlannak tartom" - mondta. David Colquhoun, a University College London gyógyszerésze, aki ugyanezzel a problémával találta szemben magát, most az információszabadság törvénycikkelyére hivatkozva próbál hozzáférni a kurzusok anyagaihoz.

Eredménytelenül keresett fel a Nature is két felsőoktatási intézményt (a Central Lancashire és a Salford Egyetemeket) a homeopátiás tananyagra vonatkozó kérdésekkel. A londoni Westminster Egyetemen azonban készségesen álltak a folyóirat munkatársainak kérdései elé. Brian Isbell, a Kiegészítő Gyógymódok Tanszékének vezetője a terület BSc-jelölésének védelmére kelt.

Elmondta, hogy diákjaiknak - a kiegészítő terápiás lehetőségek mellett - a betegségek orvostudományi modelljeit is meg kell tanulniuk, minthogy a jövőben "biztonságosan és hatékonyan kell majd dolgozniuk az egészségügyi rendszerben". A diákok igénylik a kutatást, és olvassák a szakirodalmi kritikákat. A kötelezően olvasandó művek listáján szerepel a Homeopátia (Homeopathy) című folyóirat, amelyet a lutoni székhelyű, szakképzett homeopatákból álló egyesület, a Faculty of Homeopathy publikál. A listán azonban a homeopátiát kritizálók írásai is helyet kapnak.

A tanulók feladatai között szerepelt például az is, hogy írják meg véleményüket arról a tanulmányról, amely különféle krónikus megbetegedésekben szenvedő és egy bristoli kórházban homeopátiás kezelésen átesett betegek egészségi állapotának változásait írja le. A kezelés végén a 6500 beteg közel háromnegyede számolt be egészségi állapotának javulásáról (D. S. Spence et al. The Journal of Alternative and Complementary Medicine 11, 793-798; 2005).