"Ma négy kisfilmet álmodtam" - Ágoston Béla a Quartnak Tövisházi Ambrus, Gitár János [2007. január 17. 10:54]

A Zuboly és az Agostones szellemi atyjáról kiderült, hogy nemcsak népzenész és avantgarde jazzista, hanem szőlősgazda, színházi darabok zeneszerzője és a fóti Waldorf-iskola zenetanára is. Ágoston Béla, napjaink egyik legsokoldalúbb és legnyitottabb szellemű, beskatulyázhatatlan muzsikusa nem nyugszik: decemberben az Ágoston Quartetnek jelent meg anyaga, áprilisra várható az Értem a kujonságot című Zuboly-lemez, májusban pedig az Agostones második albuma jön ki. Eközben bábszínházi, táncszínházi darabokhoz készít zenéket.

Quart: Szokatlanul sok dologgal foglalkozol egyszerre. Melyik bőrben érzed legjobban magad?

Ágoston Béla: Kitaláltam egy skatulyát saját magamnak: zeneközelítő vagyok, vagy angolul: music navigator. Ez nagyjából le is fed mindent - avantgarde jazz-zenész is vagyok, népzenész is vagyok, meg klasszikus zenét is tanítok gimnazistáknak, közben zenét is szerzek.

Quart: Hogy fér bele az idődbe mindez? Van családod? Vagy reggel felkelsz, kicsit gyakorolsz, kicsit írsz, kicsit tanítasz, kicsit próbálsz, kicsit felveszel?

Ágoston Béla: A szőlőnkön látszik, hogy kicsit kevesebb időm jutott most a szőlőművelésre. Reggel őrjáratot szoktam tartani, akkor a kutyaszart elásom, hogy a gyerekek ne lépjenek bele. Két kislányom van, Lili és Rebeka. És most már abban a korban vannak, hogy egyre többet kell majd otthon lennem és velük foglalkozni. Nagyon nyitottak, nagyon szeretnének mindent tudni a világról. Boldog és szerencsés vagyok, hogy idáig ilyen sokféle dolgot csinálhattam, de azt biztos, hogy a jövőben nem lesz ennyi időm. Magam sem értem, hogy eddig hogy fért bele. Fantasztikus reggelem volt, ma négy kisfilmet álmodtam, amire teljes mértékben visszaemlékeztem, aztán félálomban írtam egy dalszöveget a készülő színdarabhoz. Úgyhogy álmomban is dolgozom.

Quart: Van egy olyan gondolat, amelyet számos zenész követ, hogy a magyar és a többi, Kárpát-medencei népzene és a jazz összekapcsolható. Mennyire tekinthető szerinted ez mozgalomnak, mennyire hasonló értékek alapján találjátok ki, amiket csináltok? A 15 évvel ezelőtti Dresch Quartet felől jönne ez az egész?

Ágoston Béla: Ebben már benne van a Muzsikás kísérletező korszaka, illetve a Vízöntő, a Kormorán és a Kolinda is. A Dresch Quartetnek egy lemeze sem volt abban a periódusban, amikor hatással tudtak lenni. Viszont olyan zarándoklás volt elmenni a Bem rakpartra, meg később a Közgáz Jazz klubba, a Kassák Klub táncházába, ami ma már lehetetlennek tűnik, mert ilyen hely nincs is. És az, hogy aztán az emberek maguktól elkezdték fabrikálni a saját népdal-feldolgozásaikat, már hasonlít ahhoz, ami általában a dalszerzők rögös útja. Hogy megtalálják a saját hangjukat, ahhoz olyan tanulási folyamaton kell végigmenni, ami hangszerismeretet feltételez. Ezért nagyon különböző zenészek nyúlnak hasonló módon a népzenéhez és ennek ellenére a végeredmény teljesen más..

Quart: Neked mikor volt az a pillanat, amikor azt mondtad, hogy márpedig én nem igényes fúziós zenét fogok játszani, hanem inkább valami ilyesmit?

Ágoston Béla: Én soha nem döntöttem el, hogy ilyet vagy olyat fogok játszani. Azt hiszem, hogy most kezdek visszatérni ahhoz, amibe 16 évesen bele mertem vágni: azt csinálok, amit akarok, nem érdekel a kritika, nem érdekel semmi. A tudatosság azokban az időkben volt fontos, amikor komolyan kellett venni a hangszeres tudást. Azért kezdtem bőgőn tanulni, mert megláttam Benkő Robit, ahogy bőgőzik és rájöttem, hogy nekem is ezt kell csinálnom.

Quart: Egy korábbi interjúdban is feltűnt, amit most is mondtál, hogy komolyan kell venni és komolyan kell csinálni a zenét. Miközben a te zenéid tele vannak vidám dolgokkal, igazi, felszabadult humorral.

Ágoston Béla: Nem tudok elszakadni a humortól, de az nem tudatos koncepció, hogy nekem humorosnak kell lennem. Egyszerűen nagyon tetszik ez a műfaj, a groteszk, tehát a komoly dolgokra reagáló része. Ahogy a cirkuszban a bohóc viccesen van jelen a színpadon, de közben drámai dolgokra mutat rá. Vagy van olyan alak a színházban, akiről csak a végén derül ki, hogy ő az igazi sava-borsa az egésznek. Most nem magamra gondoltam, csak megpróbáltam a humorom jelentőségét meghatározni.

Quart: Hogyan jött létre a Zuboly?

Ágoston Béla: Mikor az ember eldönti, hogy már nem vesz több hangszert és nem csinál több zenekart, általában akkor egyszercsak megjelennek ezek a tiltott dolgok. A Zuboly is így történt, hogy végre rendet tettem, hogy van a jazz-zenekar, meg a világzenét játszó Agostones, nosza gyerünk, akkor teljes erővel előre. És ekkor, egy házibuliban megkért a Rónai Gergő fotós barátom, hogy az apukájának a születésnapi bulijára valamit találjak ki. Felhívtam a Busát, Hock Ernőt, és Benke Félixet, aki miatt tulajdonképpen a Jazztarisznya című Ágoston Trió lemez olyan lett, amilyen. Vannak ott szájharmonikás számok, és elképzeltem, hogy ebből egy fél órát egy szülinapi bulira ki lehet hozni. Az már a 10 perces próba után látszódott, hogy itt egy nagyon komoly erővel rendelkező csapat állhat össze, ha mindenki úgy akarja. Végülis mindenki úgy akarta és most is úgy akarja.

Quart: Szerintem ti népi bootleget játszotok. Egymásra eresztesz két híres számot és ebből kijön egy harmadik. Például az a Michael Jackson karácsonya című szám, amikor megy a karácsonyi regős ének, közben aztán meg a Billie Jean alapja bőgőn.

Ágoston Béla: Erre van egy szó a klasszikus zenében, a quodlibet: nagyon sok olyan kórusmű van, hogy összeeresztettek több dallamot, ami hasonló harmóniamenetre íródott. Már a reneszánsz idején is. Csak az elnevezés más, de ez egy nagyon régi gyakorlat, sőt, amióta ember az ember, jelen van.

Quart: Az egyik lemezedre rá van írva, hogy "Vigyázat, duda!" Mitől más, tényleg más a duda, mint bármi egyéb?

Ágoston Béla: Gyönyörű szó eleve, duda. Ebből kibontani egy hangszert, az elég nehéz folyamat volt a 80-as években az Alföldön felnövő fiúnak, aki mikor elhangzott, csak a női mellre tudott gondolni, meg az autódudára, és csak később jött be a képbe a skótduda. Amikor kiderült, hogy van magyar duda is, az meg már egészen extrém volt. Ahogy az előbb ecseteltem a hangszerekkel való vívást: ahogy az élet lehetőséget adott, hogy beszerezzek egy ilyet, onnantól kezdve jött a pokoljárás és megtanultam dudálni. Ez a folyamat, úgy érzem, most jutott el tetőpontjára. Most állt össze egy duda-szólólemezem anyaga, az a címe, hogy Autodudakta, de még nincs kiadó… Ki ad ki manapság Magyarországon egy szólóduda- lemezt?

Quart: Ebben a „pokolra kell annak menni”-ben, ebben mi az igazság?

Ágoston Béla: Ezt bárki mondhatja, aki nagyon elmélyül valamiben, vagy eltűnik. Azt hiszem ez nagyon fontos, hogy el kell tűnni. Én is, amikor dudálni tanultam, akkor el kellett tűnnöm, mert olyan hamis meg hangos volt. Kimentem a Körös-gátra gyakorolni, ott nem zavartam senkit, és előjöttem, amikor már tudtam valamit. Ugyanígy van ez a hegedűsökkel is, mert azt is nehéz hallgatni, amíg tanulod. A sámánok is elvonulnak, és vizsgaidőszakban a diákok is. Belemélyed az ember a dudálásba, megismeri annak az örömét és akkor belefújja búját a duda bőrébe.

Quart: A duda-szólólemezen semmi más nem lesz, csak duda, vagy énekelni is fogsz rajta? Új számok vagy népdalok vannak a lemezen?

Ágoston Béla: Én is énekelek rajta, a hangmérnök és Bognár Szilvia is. Vannak rajta kortárs ötletek és nagyon hagyományos dolgok is. Az alapkoncepciója a duda-lemeznek az, hogy ne rugaszkodjon el a hétköznapoktól.

Quart: Mi a te zenei indíttatásod? Zenélő családból jössz?

Ágoston Béla: Nagyanyám és anyám nagyon szerette az operát. Amikor lehetőség nyílt rá, hogy vegyünk egy pianínót, onnantól kezdve apám elkezdett zongorázni: amikor már látszott, hogy engem a zene izgat, akkor apám többet ült a pianínónál, mint én. És hát a haverok, ismerősök hatásai. Egy interjú során vissza kellett gondolnom, hogy mi volt meghatározó erejű, és hát a tűzoltózenekarhoz lyukadtam ki. A szarvasi tűzoltózenekarba jártam heti két alkalommal zenélni. Ez nagy tapasztalat volt: a zenekar működése, az emberi dolgok, az öregek mesélése a szünetekben. Az egésznek megvolt a népi íze is, ugyanakkor a népzenénél sokkal elvontabb egy induló.

Quart: Hol tanultál?

Ágoston Béla: Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolán, ének-zene kar, karvezetés szakon. A 80-as évek végén az egy forradalmi szak volt, először indult ilyen egyszakos, a művészeti képzéshez közelítő szak egy ilyen kísérletező egyetemen. Akkor indult be a rajz, vizuális nevelés képzése, a Lovasi is ott kezdett. Jó kis időszak volt, nagy nyüzsgés, avantgarde környezet volt a szó legjobb értelmében.

Quart: Más ember örül, hogy ha egy hangszeren megtanul játszani, vagy legalább egy hangszercsaládon belül kiismeri magát egy élet végére. Te mikor vetted észre, hogy viszonylag könnyen ugrándozol közöttük? Egyáltalán, milyen hangszereken játszottál?

Ágoston Béla: Fuvolázni kezdtem. Aztán a gimnáziumban jött a gitár. A népzenét a brácsával kezdtem; aztán amint lehetett dudát venni, akkor jött a duda. A gitárból nagyon sok minden következik, a brácsa gyakorlatilag egyből sikerélményt okozott, a vonással kellett bíbelődni. A bőgő már a hangolás miatt is könnyen levezethető ebből. Ugyanígy a fuvola is fontos bázis a klarinétok és a szaxofonok felé. A duda az egy specifikus dolog. És hát a rezek - most rendeltem egy havasi kürtöt, meg végre sikerült vennem egy szürkemarha-szarvat, tehát ebből még lehet valami a trombita-, kürt-vonalon. A tuba nagyon érdekel, de hát egy jó tuba kétmillió forint. És most van egy-két elektronikus hangszer, ami elkezdett izgatni. A thereminre gondolok, meg egy-két ilyen infravezérlésű effekteszközre.

A Zuboly, az Agostones és az Ágoston Quartet vezetője, a saját meghatározása szerint zeneközelítő Ágoston Béla kedvenc 10 lemeze.

1. Ornette Coleman: Tone Dialing (Verve, 1995)

2. The Beatles: Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (Parlophone, 1967)

3. AC/DC: TNT (Albert Productions, 1975)

4. Wayne Shorter: Adam's Apple (Blue Note, 1966)

5. Dresch Quartet: Zeng a lélek (Fonó, 1994)

6. Codona: 1, 2 (ECM, 1978/1980)

7. Jethro Tull: Songs From The Wood (Island, 1977)

8. Frank Zappa: Tinsel Town Rebellion (Rykodisc, 1981)

9. Pat Metheny: 80/81 (ECM, 1980)

10. Syrius: Az ördög álarcosbálja (Pepita, 1972)

Zuboly : Homeopátia - dalszöveg

Kiment a ház az ablakon
benne maradt a vénasszony
Zsúpot kötött a hátára
úgy ballagott a vásárba.

Kiment a ház az ablakon
benne maradt a vénasszony
kezében egy Smith & Vesson
hol a Pamela Anderson?

Homeopátia, homeopátia x4

Nagyit látom, zsúp a háton
huppan át a pusztaságon,
ablakon át vágtat épp a háza
mi van a szatyrában, répasaláta,
zöldség-gyümölcs, cékla banánnal,
a kövér süldő, tészta kaláccsal.
Morfondírozik egy darabig magában
a sorozatra visszaírják talán majd,
irány a vásárba, nincs más hátra
kabátos hús lesz vacsorára,
unokái fullos gádzsik
néha eljön egyik-másik.
Kar a karé, láb a lábé
láb a karé, kar a lábé
Diszkrét pakolás, kis csalamádé
dinnyét akkorát mint Pameláé.

Homeopátia, homeopátia x4