A homeopátia gyakorlati alkalmazásának kezdete a felvilágosodás korához nyúlik vissza. Nem meglepő, hogy szállóigéi a 18. század szófordulataira és dogmatikájára emlékeztetnek minket. Az orvosok áltudományként tartják számon, sok ember azonban hisz benne.

A homeopátia a Nagy Francia Forradalom környékén kelt életre Samuel Hahnemann német orvos hatására. Az orvos egyebek mellett fantasztikus műveltséggel is rendelkezett, a német mellett még 9 nyelvet is beszélt.

Az, hogy mégis csupán egy áltudományos orvoslásra futotta tőle, annak köszönhető, hogy elképesztő hatással volt rá Kant ész-központúsága, amit ő megpróbált alkalmazni egy kísérleti módszerekkel még alig rendelkező orvoslás terén. Ez az, ami kudarcra volt ítélve.

Viszont a bölcs ember tanul más hibájából - tartja a mondás. Miket tanulhatunk mi a homeopátia atyja hibáiból?

1. Hahnemann a kornak megfelelően végső elveket keresett: a malária tüneteit hasonlónak vélte, mint a kinin tüneteit, amit épp a malária kezelésére használtak.

Ebből ő arra következtetett, hogy minden esetben kell lenni valamilyen hasonló tünettel járó gyógymódnak, ahhoz, ami fertőzéssel jár.

Természetesen ez nem igaz. Tanulság: nem kell mindig a könnyed általánosításokra törekedni, számtalan esetben ugyanis nem lehet.

2. Úgy látta, hogyha nem is tudja, hogy miért hat a készítménye, mégis gyógyuláshoz vezethet, és ez valahol a szervezet öngyógyító mechanizmusában keresendő. Ezt ma úgy hívjuk, hogy placebo, amely lényege az, hogy a páciens azt hiszi, hogy valamilyen gyógyszert kap, és ezért saját szervezete is annak megfelelőképpen kezd működni. Bizonyos esetekben sikerrel! Bár a placebonak lehetnek negatív hatásai, kétségtelenül ma is elterjedt gyógyítási módszer, és az orvostudomány is alkalmazza.

3. Azt vette észre, hogyha a lovaskocsin rázkódtak a "csodaszerei", akkor magasabb arányban gyógyultak meg betegei.

Természetesen a rázás, azon kívül, hogy erősíti a karizmainkat, semmilyen biológiai következményekkel nem jár. Valószínűleg több lónyerítés is történt akkor, amikor rázkódtak a cukros-vizek, mégsem gondolnánk azt, hogy az hozzájárult a gyógyuláshoz.

Tanulság: csak események együttjárását figyelhetjük meg, azt hogy hatnának egymásra, már nem.

Forrás:http://www.blikk.hu

Kép:ogyik.hu